Press "Enter" to skip to content

Gondolatok a Föld Napja alkalmából

Minden év április 22-én a Föld Napját ünnepeljük. Fontos nap ez a mai, de valójában az év 365 napja a Földről kellene, hogy szóljon. Fontos nap ez a mai, de nagy kár, hogy csak évente egyszer gondolkozunk el igazán arról, hogy mit kaptunk, mit adott nekünk a Föld, a minket körülvevő megannyi természeti csoda.

A Föld Napját 1970 óta ünneplik szerte a világon, Magyarországon viszont “csak” 1990 óta. A környezet- és klímavédelem nagy napja a mai, mely nem csupán politika síkon értelmezhető. Bizony sokkal hangsúlyosabb hányadát a mindennapok emberi gondolatai adják. Azon embereké, akiknek fontos a környezetünk védelme, a természeti értékeink megóvása. Az alábbiakban álljon itt néhány gondolat arról, hogy egész pontosan mit is ünnepelünk a mai napon.

A környezetvédelem az elmúlt évtizedekben globális rendszerré nőtte ki magát, mely napjainkra az egyetlen lehetőség maradt a fenntartható jövő felé vezető úton. Évről évre egyre súlyosbodó klímaválsággal kell szembenéznünk, mely már az ajtón kopogtat. Mindenki saját bőrén érezheti, hogy milyen az, amikor a 12-ből közel 7 hónapig hideg, télies időjárás van, és a napot csak 4-5 hónapig látjuk. A gazdasági érdekek, a termeléskapacitás fokozása érdekében, még ma is sok olyan ország van, ahol fosszilis energiahordozókkal termelik meg az energiaellátáshoz szükséges villamos áramot, széntüzelésű erőművek pöfögik magukból a légszennyező anyagokat. Az emberi egészségre is ártalmas anyagok, a globális felmelegedést és üvegházhatást okozó gázok mennyisége folyamatosan növekszik. A világ össze-metán, dinitrogén-oxid és szén-dioxid kibocsátása nem csökkent szignifikáns mértékben, ami azt jelenti, hogy jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk megálljt parancsolni a vészesen közeledő 2-3 fokos átlaghőmérséklet emelkedésnek. Mindez aggasztó jel a jövőre nézve, hiszen a Föld légkörének átlaghőmérséklete kényes egyensúlyban tartja az ökoszisztémákat, a biodiverzitást és a tengerek, óceánok vízszintjeit. Kutatók már számos alkalommal rávilágítottak arra, hogy várhatóan mit okoz egy ilyen mértékű hőmérséklet emelkedés. Számolnunk kell azzal, hogy tengereink, óceánjaink vízszintje drasztikus mértékben fog emelkedni (a sarki jégsapkák folyamatos olvadása következtében), így veszélybe kerülnek a tengerszint magasságában fekvő országok partmenti városai (pl. Balti-államok, Afrika partvidéke). A fosszilis energiahordozók a mai napig a legolcsóbb, de egyben legszennyezőbb lehetőséget kínálják azon államok számára, akik a termelési rendszerük, versenyképességük érdekében minél kevesebbet akarnak költeni a környezeti externáliákra. Ez az állapot jelenleg még fenntartható, ugyanakkor a jövő mást mutat. Ha egyre több ország áll át a megújuló energiaforrások alkalmazására, egyre több kormány látja be azt, hogy nincs más megoldás, mint a zöld energia részarányának növelése, akkor az így átalakú piac erejénél fogva rá lehet kényszeríteni a technológia-váltásra az eddig még szkeptikus országokat.

A biodiverzitás változása, a fajok eltűnése vagy épp veszélybe kerülése a mindennapok részévé vált. A Föld tüdejének számító esőerdőkben naponta több focipályányi erdőt tüntetnek el (irtanak ki). Ennek oka, hogy a fokozódó gazdasági versenyben az alapvetően gyengébb gazdasági potenciállal rendelkező országok csak úgy tudják versenyképességüket megtartani, ha minél nagyobb földterületeket vonnak be a mezőgazdasági és ipari termelés alá. Ennek viszont a Föld oxigén-háztartását biztosító esőerdők esnek áldozatul. A környezet védelme általánosan elfogadott és követendő példa kellene, hogy legyen. Legfőképpen annak érdekében, hogy az átalakú világunkban ugyanúgy jelentkező fogyasztási igényeket fenntartható módon tudjuk kielégíteni. A víz- és talajszennyezések kármentesítése, az urbanizációval megnövekedő szennyvízmennyiség kezelése mind nagyobb odafigyelést és szakértelmet igényel, hiszen új szennyezőanyagok jelennek meg, melyek mind nagyobb pusztítás okoznak az ökoszisztémákban. Nem szabad elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a világ két részre szakadt: míg a fejlett országokban a városok központi mérete csökken és a kertvárosokba, az élhető területekre költözés a tendencia, addig a fejlődő, harmadik világbeli országokban viszont az urbanizáció népességnövekedési szakaszát láthatjuk. Ennek oka abban keresendő, hogy az olcsó munkaerő és a termelési kapacitás a városok központjaiba összpontosul, mely magában hordozza a városokba költözést és a városok méretének drasztikus növekedését is. 2050-re a világ metropoliszainak (10 millió főnél nagyobb lakosú városainak) jelentős része a harmadik világbeli országokban fog kialakulni. Ezek mind olyan kérdések, melyekkel nem csupán a Föld Napján, hanem az év össze napjának minden percében foglalkoznunk kell. Csak így lehet megoldást találni a globális és egymással összefüggő problémákra.

Végül, de nem utolsó sorban, ne felejtsük, hogy nem csupán napjaink környezettudatos életvitelében van szerepünk és felelősségünk, hanem a gyermekeink, unokáink nevelésében is. Nem hagyhatjuk, hogy egy olyan világban nőjenek fel, ahol ritka a zöld növényzet, ahol holt-folyókkal találkoznak, ahol minden nap maszkban kell járniuk az utcákon az elviselhetetlen és káros mértékű légszennyezettség miatt. Felelősségünk van abban, hogy a környezetünk, a természet szépségeinket szeretetére neveljük őket. Arra, hogy fontosak a növény- és állatfajok. Arra, hogy értéke van egy ízletes gyümölcsnek és a napfénytől csillogó kék égboltnak. Gyermekeinkből, unokáinkból környezettudatos embereket kell nevelnünk. Adjuk át nekik, őrizzük meg számukra azt a sok természeti csodát és szépséget, amit nekünk volt lehetőségünk örökölni szüleinktől.

Tetszett a cikk? Köszönöm, ha megosztja...
Share on Facebook
Facebook
Email this to someone
email
Tweet about this on Twitter
Twitter
Share on LinkedIn
Linkedin
Share on Tumblr
Tumblr
Print this page
Print

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük